Szerelmünk napjai

Amiután felkeltem Zaynt kerestem. Megnyugodtam miután láttam,  hogy szuszog mellettem. Nagylevegőt vettem ujra és ujra végül megnyugodtam. -Kicsim....-hallom meg rekedtes hangját. -Minden rendben? -kérdi. -Persze csak rosszat álmodtam de már jól vagyok. -Akkor jó. Minden oké?  Tuti? -Igen. Itt vagy éy minden a legnagyobb rendben.-mondom bizonytalanul. -Ez nem hangzott valami biztatóan de,  ha azt mondod minden rendben akkor elfogadom.-csókol meg. Amiután elváltunk egymástól kiment a szobámból.                                   *** Lementem az emeletről és nem talaltam itthon senkit csak szokásukhoz híven egy kiscetlit. "NE VÁRJ MINKET KÉSŐN ÉRÜNK HAZA. OLYAN BÉKÉSEN ALUDTÁL NJM AKARTUNK FELKELTENI. U. I.: SZERETLEK MAJD HÍVLAK.                                           ...

Elsem hittem amit Louis mondott csak meredtem rá értetlenül. A szemem könnybe lábadt és éreztem,  hogy legördül egy könny csepp az arcomról. -Minden rendben van? -kérdi végül. -Öhm...nem...semmi sincs rendben. Csak ugy ide jössz a szobámba és azt mondod,  hogy a húgod vagyok? Ezt nem hiszem el....és és miért nem mondtad el elöbb?-kérdem. -Mert nem mertem elmondani egyszerűen féltem...és Zayn... -Zayn is tudott róla? -kérdem kiakadva. -Nem vagyis de de csak nem rég tudta meg és mondta,  hogy mondjam el neked de nem volt bátorságom.-mondja szomorúan és lehajtja a fejjét. -Sajnálom nem akartam kiabálni csak nem jó érzés tudni,  hogy a szüleim eldoptak maguktól nem is kellettem nekik és mégcsak meg sem próbálták szeretni....-sírom el magam és megölel. -Szeretlek hugi.-mondja a számomra idegen szavakat. -Én is téged.-mondom és vissza ölelem. Egy kicsit beszélgettünk és kiment a szobámból. A szüleim eldoptak maguktól nem kellettem nekik. -Bejöhetek?-kopog a "zakl...