31.rész

Elmentem lezuhanyozni és minnél elöbb elakartam aludni,  hogy holnap legyen. Ami sikerült is. Gyorsan elaludtam.

Másnap reggel felkeltettem Louisékat,  hogy menjünk megkeresni Zayn-t.
Elindultunk vagyis elindultam addig a fiuk kiterveltek valamit. Én addig elsétáltam a háza elött és reménykedtem benne,  hogy követ. Elmentem arra a helyre ahol először csókolóztunk. A fiuk addig a paparazzit elterelik.
A kapucnis alak ismét megjelent mögöttem.
-Miért nem hívtál vagy kerestél, hogy még mindig élsz és nem haltál meg? -kérdem. Ő leveszi a csukjáját és azt mondja:
-Mert így jobb volt olyan sok teher volt a "hátamon" és el kellett tünnöm egy kis időre.
-Szóval csak nyűg voltam a hátadon? -kérdem.
-Nem nem rád céloztam. -jön oda és megakarölelni de ellököm magamtól.
-Elsem tudod képzelni mennyit szenvedtem miattad. Minden északa úgy aludtam el,  hogy álomba sírtam magam. Nem tudod elképzelni milyen fájdalom volt nekem. -mondom már sírva.
-Sajnálom. Nem csinálok többet ilyet de mi denki zaklatott és nem tudtam mást kezdeni nem akartam,  hogy szenvedj. -mondja és megölel.
-De....-lököm el ismét. -Miért nem szóltál? -kérdem.
-Nem akartam, hogy azért szenvedj mert hazudnod kell. -mondja és pofon vágom.
-Megérdemelted.-mondom és megölelem.-Hiányoztál nagyon.
-Te is nekem. Minden nap láttalak és aligbirtam ki,  hogy ne menjek oda és csókoljalak meg. -mondja és megpuszilja a fejem bubját.
-Mennyünk haza! -mondom.
-Nem!-mondja.-Nem megyek még nem. -mondja.
-Kérlek. Ne csináld ezt.
-Nem csinálok semmit muszáj sajnálom.
-Jó akkor maradj itt....én haza megyek majd ha nem leszek a terhedre gyere vissza.
-De.....
-Semmi de....sajnálom. -mondom és elmentem.
Az autó vezetés közbe elgondolkodtam rajta nem tudtam miért de nem akar haza jönni. Megálltam az út szélén és a kormányra dőltem és sírni kezdtem......